











...
...

...

Jelölőfajok
Fehérhátú fakopáncs
(Dendrocopos leucotos)
Magyarország legritkább harkályfaja, mely kifejezetten kötődik a középhegységi, holtfákkal sűrűn tarkított lombos erdőkhöz, legfőképpen a bükkösökhöz. Ritkán kerül szem elé, ugyanis még a nászidőszakban is meglehetősen csendes. Kifejezetten kerüli az emberi településeket, még a költésen kívüli kóborlási időszakban is. Hím és tojó hasonló: hátuk nevükhöz méltóan fehér, szárnyuk fekete-fehéren mintázott, hasonlóképpen mint a lényegesen kisebb kis fakopáncsnál. Hasoldaluk piszkosfehér, a faroktőnél vöröses folttal. Egyetlen jól látható különbség, hogy a hím fejteteje piros, míg a tojóé fekete.
4-6 hófehér tojását saját maga ácsolt odúba tojja. Kb. két és fél hétig kotlik, a fiókák pedig további kb. 3 hét múlva hagyják el otthonukat.
Bár eurázsiai költőterületén nem veszélyeztetett, hazai perempopulációja kifejezetten sérülékenynek számít. Az elmúlt évtizedekben az intenzív erdőgazdálkodás, az öreg, vegyes korállományú, holtfákban gazdag erdőterületeket sok helyen felszámolta, ezért a fehérhátú fakopáncs ma már kifejezetten veszélyeztetett fajnak számít hazánkban. Állománya lassú csökkenést mutat.
Hazánkban fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke: 250.000 Ft.