Hazánk leggyakoribb harkályfaja, erdőterületeinken kívül a települések zöldfelületeit is kedveli, az ember közelsége nem akadályozza megtelepedését. Állandó madarunk, mely már igen korán, március első felében megkezdi nászidőszakát. A hím jellegzetes módon jelöli ki a sikeres költéshez elengedhetetlen területét, az úgynevezett revírt. Nem énekkel hirdeti ki ennek határait, hanem messze hangzó, géppuskaropogás-szerű sűrű kopácsolással, úgynevezett dobolással. Érdekes tény, hogy a településeken élő egyedek az emberi jelenlétből adódó alapzaj miatt hangosabban dobolnak, melyhez sokszor nem egy üreges, korhadt faágat, hanem más eszközöket – lámpabúrákat, parabolaantennákat stb. – vesznek igénybe.

Tojásai hófehérek, melyeket a saját maga ácsolta odúkba rak le. Fészekalja rendszerint 4-6 darabos. Az odúba fészket nem rak, az ácsolás során keletkező faforgács az egyetlen kitöltő elem. A harkályokat úgynevezett elsődleges odúlakónak hívjuk, mivel saját maga készíti el utódai ideiglenes otthonát, melyet általában csak egy évig használ. Ezt aztán a másodlagos odúlakók veszik birtokba – pl. cinegék, légykapók, csuszka stb. – melyek saját maguk nem képesek a fák törzsét kivájni.

Testhosszúsága eléri a 30 centimétert, tollazata jellemzően fekete-fehér, a hasoldalon a faroktőnél piros színű. A hím tarkója élénkvörös, míg a tojónál ugyanez a rész fekete. A két nem másban nem tér el egymástól.

Hazánkban védett, pénzben kifejezett értéke: 25.000 Ft.